Közeleg Magyarország felé a Forma 1, és ez alkalomból Lewis Hamilton fejtette ki véleményét a magyar kormány LMBTQ+-ellenes rendelkezéseiről. Bár a bejegyzés egy szokásos Insta-sztorinál nagyobb relevanciát nem mutat, Varga Judit minisztertől az egyszeri állampolgárig bezárólag megindult a Facebook-cunami: mi köze hozzá, törődjön a maga dolgával. 

Nos, a válasz roppant egyszerű: ugyanazért "szól bele", ahogy egyfajta alapvető szolidaritás jegyében reagálunk, akár csak egy megszólalással, vagy apró megnyilvánulással is, ha észrevesszük, hogy a szomszéd veri a feleségét, ahogy igényünk van arra (megintcsak egy alapvető szolidaritás jegyében), hogy felemeljük a szavunkat akkor, ha valakivel szemben valamilyen méltánytalanságot vagy jogsértést követnek el. Akár a kis pici mikrokörnyezeteinkben, akár nagyban - és igen, ezért nincs igaza Szíjjártó Péternek, amikor értelmetlennek tartja azokat az európai uniós állásfoglalásokat, amelyek a kínai, belorusz, stb. jogsértésekről szólnak. 

És ezért nem igaz az sem, ha a miniszterelnök (és a Magyar Nemzet) azt mondja, hogy a helyreállítási alapból Magyarországnak szánt pénz az "jár". Mert az, hogy neki valami "jár", az elkényeztetett kisgyerek hisztis reakciója arra, ha nem kapja meg a legújabb játékát - amiről azt hiszi, hogy az neki "jár". Mert csak.

Ami "járna" az országnak (az egyetemeknek, az MTÁ-nak, a kínai vakcinával oltottaknak, az úgynevezett ellenzéki sajtónak, a Pegasus-botrányban lehallgatottaknak...), az az, hogy a kormánya ne úgy viselkedjen folyton, mint egy hisztiző durcás óvodás.