Az ügy előzménye, hogy a hatóság jogelődje, az Egyenlő Bánásmód Hatóság (a továbbiakban: EBH) 2020. február 20-án hivatalból eljárást indított az önkormányzat területén található Huszártelep elnevezésű, szegregátumnak minősülő településrészen uralkodó állapotokkal összefüggésben lakossági bejelentés alapján. Az EBH azt vizsgálta, hogy a Huszártelep mint szegregátum esetében az önkormányzat megtette-e a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az ott lakók ne szegregált körülmények között éljenek. Ennek körében azt is vizsgálta, hogy a Huszár lakótelepen és a szintén szegregátumnak minősülő Keleti lakótelepen miként alakult az önkormányzati bérlakások, illetve az ott élők száma 2015-től kezdődően, valamint hogy az önkormányzat milyen intézkedéseket tervezett és tett a szegregáció csökkentése érdekében. A vizsgálat fókuszában a „Szociális városrehabilitáció Nyíregyháza szegregált területein” elnevezésű, TOP-6.7.1.-NY1-2017-00001 számú projekt, illetve az e projekt keretében 2018. január 1. és 2020. júliusa között megtett, továbbá 2020. december 31-ig megtenni tervezett önkormányzati intézkedések álltak.

Az EBH 2020. augusztus 7-én a Huszártelepen az életkörülmények javítása érdekében tett önkormányzati intézkedéseket pozitívan értékelte, azt állapította meg, hogy az önkormányzat által tett intézkedések – legfőképpen a családok Keleti lakótelepről Huszártelepre költöztetése miatt – a Huszártelep mint szegregátum fenntartása irányába hatnak. Erre tekintettel az EBH határozatában kimondta, hogy az önkormányzat a roma nemzetiséghez tartozás, társadalmi származás és vagyoni helyzet mint védett tulajdonságok alapján megvalósította az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 10. § (2) bekezdése szerinti jogellenes elkülönítést és kötelezte, hogy 2021. március 31-ig dolgozzon ki programot és megvalósíthatósági tanulmányt a Huszártelep szegregátum jellegének megszüntetése érdekében, valamint az azokban foglaltakat 2024. június 30-ig valósítsa is meg.

A Fővárosi Törvényszék a 2021. június 22-én az EBH határozatát megsemmisítette. Az ítélet indokolása szerint a határozat számadatai alapján mulasztásos jogsértésre nem lehetett következtetni, a szegregátum jelleg megszüntetése továbbá a lakókörnyezet fejlesztése révén is megvalósítható, ez azonban egyéves intervallumban nem támasztható reális elvárásként. A Törvényszék szerint az EBH határozata meghozatalakor nem vette figyelembe, hogy az önkormányzat kiterjedt dokumentációval (programok, projektek) mutatta be, hogy miként jár el a Huszártelep szegregátummal kapcsolatosan, illetve azt, hogy az önkormányzati bérlakáshoz jutás feltételeit az önkormányzat rendelete szabályozza. A bíróság lényegesnek találta, hogy a Huszártelepről integrált környezetbe is történtek költözések. A Törvényszék álláspontja szerint a folyamatban lévő programokra és az önkormányzat jogszabályi kötelezettségeire is tekintettel téves volt az a határozati rendelkezés, miszerint az önkormányzatnak „a határozatban megjelölt további kötelezettségei lennének”. A Törvényszék – annak ellenére, hogy ez a felülvizsgált határozatnak lényeges eleme volt – nem értékelte lényeges, a szegregáció megvalósulása irányába ható körülményként azt, hogy az önkormányzat a Keleti lakótelepről a Huszártelepre költöztet át családokat. A kérelmező szervezet 2021. június 22-én kérelmet nyújtott be a hatósághoz az önkormányzattal és a fent megjelölt minisztériumokkal szemben.

Ebben az alábbiak megállapítását kérte a hatóságtól:

- Az önkormányzat azzal a magatartással, hogy lehetővé tette, illetve azzal a mulasztással, hogy nem akadályozta meg, hogy a Nyíregyháza Keleti lakótelepén élő roma családok teleprehabilitáció keretében tömegesen a város másik szegregátumába, a Huszár telepre költözzenek 2020 januárjától folyamatosan, fenntartja a nyíregyházi roma lakosok nem romáktól történő, területi szintű jogellenes elkülönítését;

- a Pénzügyminisztérium azáltal, hogy a fentiekhez mint irányító hatóság a TOP.6.7.1. projekt keretében pénzügyi támogatást biztosított 2017-ben az Európai Bizottság által biztosított fejlesztési alapok terhére;

- az Innovációs és Technológiai Minisztérium mint a fejlesztési célelőirányzatok kezeléséért, szabályozásáért és ellenőrzéséért felelős minisztérium azzal, hogy eltűrte hogy a TOP.6.7.1. projekt keretében biztosított támogatásokat a lakóhelyi szegregáció fenntartására fordítsák, az Ebktv. 10. § (2) bekezdése szerinti jogellenes elkülönítést valósítottak meg az Ebktv. 8. § e) p) és q) pontja szerinti védett tulajdonságokkal (nemzetiséghez való tartozás, társadalmi származás, vagyoni helyzet) összefüggésben.

A kérelmező a jogsértés megállapításán túl kérte, hogy a hatóság kötelezze az önkormányzatot megadott határidőn belül deszegregációs terv készítésére és arra, hogy a „Huszártelepen élő roma lakosok számára integrált körülmények között Nyíregyházán belül biztosítson lakhatást, legalább olyan komfortfokozatú ingatlanban, mint amelyben a családok jelenleg élnek”.

A Huszártelepen lakó roma gyermekek jelentős része a telepen található görögkatolikus Sója Miklós általános Iskolába jár, amelynek tanulói köztudomásúan szinte kizárólag roma gyermekek, míg a Keleti lakótelepről állami fenntartású, vegyes összetételű intézményekbe jártak/járnak a roma gyermekek. Az utóbbi évtizedben az önkormányzati beruházások nyomán a Huszártelepen jobb az infrastruktúra, az utak, a lakások állapota, míg a Keleti lakótelep ingatlanai leromlott állapotúak, az utak szinte járhatatlanok. A NYÍRVV Nyíregyházi Városüzemeltető és Vagyonkezelő Nonprofit Kft. (a továbbiakban: NYÍRVV) tájékoztatása szerint 2020 októberében a Huszártelepen 240 család élt, a Keleti lakótelepen 61 család, érvényes szerződése azonban csak a családok 33, illetve 31 %-ának volt.

Ugyanakkor a kérelmező ismeretei szerint ennél többen éltek a Keleti lakótelepen, mivel egyegy ingatlanban sokkal több család lakik, mint amiről a NYÍRVV-nek hivatalos tudomása van. Akik nem rendelkeznek érvényes szerződéssel, azok az ingatlanban nem tudnak lakcímet sem létesíteni, ami gondot okoz az iskolai beiratkozásnál, támogatások igénybevételénél. Kifejtette a kérelmező, hogy az önkormányzat „Szociális városrehabilitáció Nyíregyháza szegregált területein” elnevezésű, 1,7 milliárd forint összköltségű projektjével sikeresen pályázott a Pénzügyminisztérium által 2016-ban közzétett, „Megyei jogú városok leromlott városi területeinek rehabilitációja” című TOP-6.7.1-16 kódszámú pályázati felhívásra. A pályázatban az önkormányzat a Huszártelepen lévő épületek felújítását, a Keleti lakótelep felszámolását és utóbbi lakóinak integrációját vállalta. Leírta a kérelmező, hogy 2019 végén a NYÍRVV munkatársai felkeresték a Keleti lakótelepen élőket, zömüknek új lakásbérleti szerződésben a Huszártelepen lévő lakást ajánlva fel. A Huszártelepen kívül a kérelmező tudomása szerint kb. 5 család kapott lakhatási lehetőséget. Az első 15 család 2020 januárjában költözött át a Huszártelepen felújított lakásba, a kérelem benyújtásakor már több mint 40 ilyen család volt.

Egy-két család rokonokhoz vagy saját ingatlanba költözött, a többség azonban elfogadta a felkínált egyéves lakásbérleti szerződést huszártelepi lakásra. A kérelmező tudomása szerint a Keleti lakótelepen csak azoknak volt érvényes lakásbérleti szerződése, akik minden évben igazolni tudták, hogy nincs közüzemi tartozásuk. Ebben az esetben évenként megújították az egy évre kötött bérleti szerződésüket. Aki nem tudta igazolni, hogy nincs közüzemi tartozása, azt sem lakoltatták ki, ha fizette a bérleti díjat és a közüzemi díjakat, ún. jogcím nélküliként maradhatott az ingatlanban. A panaszolt projekttel összefüggésben érvényes szerződéshez jutottak azok is, akik eddig tartozás miatt jogcím nélküli lakók voltak azzal, hogy a korábban a Keleti lakótelepen felhalmozott tartozásukat részletekben kell megfizetniük, és amennyiben a szerződés lejártakor újabb tartozást halmoznak fel, nem kötnek velük újabb szerződést. Elenyésző számban olyanok is voltak a Keleti lakótelepen, akiknek soha nem is volt érvényes szerződése. Nekik, illetve azoknak, akik „úgy laktak ingatlanokban, hogy abban már másik család is élt, aki jogcím nélküli lakáshasználó volt”, semmilyen lakhatást nem ajánlottak fel a bontást követően, ők – a kérelmező szerint – hajléktalanná váltak.

A Huszártelepen felújított lakások a kérelmező szerint minőségi cserének minősülnek, bár zömmel fatüzelésűek, ezért nem összkomfortosak, de lényegesen jobb körülményeket biztosítanak, mint a Keleti lakótelep ingatlanai. Akik átköltöztek, ezt a korábbi nyomorúságos körülményekhez képest előrelépésnek élik meg, de sérelmes számukra a „szegregátumból szegregátumba költöztetés ténye”. A családoknak ez utóbbin túl aggályos volt az átköltözéssel kapcsolatban, hogy előre láthatóak voltak a két telep lakosai közötti konfliktusok, amik fizikai erőszakba is torkolltak, valamint az, hogy a Huszártelepen a fent említett roma többségű iskola található, a korábbi lakóhelyen pedig vegyes összetételű iskolába jártak a gyermekek. A kérelmező tudomása szerint jó néhány család nem akart átköltözni. A gyerekes családokat azzal „vették rá a beleegyezésre”, hogy miután a Keleti lakótelepet lebontják, más lakhatási lehetőség hiányában a gyermekeket a gyermekvédelem ki fogja emelni a családból. A kérelmező szervezet elnökét, valamint a Roma Nemzetiségi Önkormányzat (RNÖ) képviselőit 2019 novemberében keresték meg családok azzal, hogy nem akarnak a Huszártelepre költözni.

Az RNÖ elnöke és képviselője – a kérelem szerint – tanúja volt olyan „fenyegetéseknek”, hogy ha a család költözés nélkül az utcára kerül, elveszik a gyerekeket, aminek a hatására a családok aláírták a szerződést a Huszártelepi lakásokra. A kérelmező előadta, hogy 2020 őszén a Huszártelepen „kilakoltatási hullám” söpört végig, álláspontja szerint azért fogyott el a korábbi „türelem” az adósságot felhalmozókkal szemben, hogy helyet lehessen csinálni az átköltöző családoknak. A kérelmező idézte az Ebktv. 10. § (2), valamint a 26. § (3) bekezdését, Nyíregyháza 2008-ban készült Integrált Városfejlesztési Stratégiájára és Anti-szegregációs tervére, továbbá részleteket közölt a Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia II. elnevezésű dokumentumból, a 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó, telepszerű lakhatás kezelését megalapozó szakpolitikai stratégiából a szegregáció jelenségével és kezelésével kapcsolatosan.

Utalt a Tanács 2000/43/EK irányelvére a személyek közötti faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről szóló tanácsi ajánlásra, a Bizottság útmutatójára a tagállamok számára az Európai Strukturális Alapok oktatási és területi szegregációval szembeni felhasználásáról, valamint Magyarország Partnerségi Megállapodására a 2014-2020-as fejlesztési időszakra. A kérelmező álláspontja szerint az önkormányzat felelőssége abban áll, hogy a Keleti lakótelep felszámolása nem járt együtt az ott lakó roma és mélyszegény emberek integrációjával, szegregációjuk fennmaradt, az csupán áthelyeződött földrajzilag, mivel az érintettek zömét nem integráltan, hanem egy másik szegregátumban helyezte el. Ez ellentétes a 2008-ban megfogalmazott antiszegregációs tervben foglaltakkal. A kérelmező szerint „a lakóhelyi elkülönítést célzottan fenntartó” intézkedések eredményeként a Keleti lakótelep ugyan megszűnt, a Huszártelep azonban felduzzadt, lélekszáma nőtt.

Ez megnehezíti, sőt ellehetetleníti, hogy a Huszártelepen élők lakhatási szegregációja megszűnjön, mert ahelyett, hogy az önkormányzat a projektre fordított összegből nem szegregátumon belüli ingatlanokat vásárolt vagy felújított volna, a huszártelepi lakások felújításával hosszútávra elvette az integrált lakhatás lehetőségét az ott élőktől. A Pénzügyminisztérium a projekt támogatásával, a megvalósítás valódi céljának ellenőrzésének elmulasztásával, az Innovációs és Technológiai Minisztérium pedig a 2014-2020 programozási időszakban az egyes európai uniós alapokból származó támogatások felhasználásáról szóló 272/2014. (XI. 5.) Korm. rendelet 9. § 4. pontja szerinti ellenőrzési kötelezettségének elmulasztásával valósította meg a kérelmező szerint a jogellenes elkülönítést. A kérelemhez a kérelmező csatolta a NYÍRVV 2020. november 3-án kelt tájékoztatását, a kérelemmel érintett pályázat pályázati felhívását, a benyújtott pályázatra vonatkozó közérdekű adatigénylést és a válaszul megkapott pályázati iratot, a hivatkozott európai bizottsági útmutatót az Európai Strukturális Alapok felhasználásával kapcsolatosan, a Legfelsőbb Bíróság

Pfv.IV.21.568/2010/5. számú, 2010. november 24-én kelt ítéletét a Kaposvári Pécsi utcai Iskolával kapcsolatosan, Magyarország Partnerségi Megállapodását a 2014-2020-as fejlesztési időszakra, egy internetes cikket, valamint a kérelmező alapszabályát.Tekintettel arra, hogy a kérelem benyújtásakor még nem állt a hatóság rendelkezésére az ügy előzményeként fent részletezett törvényszéki ítélet szövege, ugyanakkor a kérelem és az ítélettel felülvizsgált határozat tárgya részben fedte egymást, ezért a hatóság az eljárást az ítélet kézhezvételéig felfüggesztette EBF-AJBH-271-2/2021. számú végzésével. A kérelmező 2021. július 29-én kelt beadványában a kérelmét – a Huszártelepen végzett kérdőívezés eredményére hivatkozással – kiegészítette azzal, hogy a kérelemben panaszolt teleprehabilitáció a Huszártelepre beköltöző roma gyermekek jogellenes elkülönítését is megvalósította „Nyíregyháza önkormányzati fenntartású óvodáiban, illetve állami fenntartásban működő általános iskoláiban óvodai vagy tanulói jogviszonnyal rendelkező nem roma gyermekektől”. A kérelemben foglalt panaszolt magatartást az önkormányzat tekintetében a kérelmező azzal egészítette ki, hogy nem indított iskolabuszt és nem tájékoztatta a szülőket a körzetes iskolákról.

Ennek következtében a kérelmező által előadottak szerint jelentősen megnőtt azon roma gyermekek aránya, akik a Huszártelepre költözés nyomán etnikailag vegyes összetételű intézményéből a Huszártelepen működő, etnikailag homogénnek tekinthető Sója Miklós Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskolában folytatták tanulmányaikat. Kifejtette a kérelmező, hogy 2021 júliusában kérdőíves felmérést folytatott azon családok körében, akik óvoda- vagy iskolaköteles gyermeket nevelnek, és akik a panaszolt teleprehabilitáció körében költöztek a Keleti lakótelepről a Huszártelepre. A felmérésben 24 család 51 gyermekével kapcsolatosan gyűjtöttek adatot. A kérdőívezéskor 6 gyermek már középiskolás volt, 4 gyermek pedig különnevelésben részesülő sajátos nevelésű gyermek. A fennmaradó 41 gyermek közül 10 fő intézményt váltott a költözéssel összefüggésben, 11 gyermeket pedig eleve a huszártelepi intézménybe íratták be először óvodába/iskolába. A kérdőívben – a lehetséges okok példálózó felsorolásával, amelyek között első volt a távolság – megkérdezték, hogy miért íratta át vagy íratta eleve a gyermeket a huszártelepi intézménybe a szülő, amire „aki erre a kérdésre válaszolt” (12 válasz) a lakóhelyhez való közelségre hivatkozott. Arra a kérdésre, hogy iskolabusz indítása estén belvárosi iskolát/óvodát választanának-e, szinte mindenki igennel válaszolt, egy család vélekedett ezzel ellentétesen. Mindebből a kérelmező azt a következtetést vonta le, hogy az iskolai integráció előfeltétele az iskolabusz indítása. A felmérésben azt is megkérdezték, hogy az új lakcímhez melyik körzetes iskola tartozik, de ezt a 41-ből csak négy gyermek esetében tudta a család. A kérelmező szerint ez azt mutatja, hogy az „átköltöző, alacsonyan iskolázott roma családok semmilyen tájékoztatást nem kaptak arról, hogy új lakóhelyük szerint melyik állami iskolába nyerhetnek biztosan felvételt”.

A kérelmező szerint a távolság és az információhiány miatt „kényszerből” választották az átköltözők a Sója Miklós Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskolát, „intézményválasztásuk szabadsága tehát megkérdőjelezhető, tudatos, informált döntésnek semmiképpen sem tekinthető”. A kérelmező ismertette a rendelkezésére álló adatokat a nyíregyházi általános iskolák etnikai összetételére és kifejtette, hogy sehol sem kiugróan magas a romák aránya, kivéve a Sója Miklós Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskolát, amelyről hivatalos adatok nem állnak rendelkezésre, azonban a Kúria Pfv.IV.20.241/2015/4. számú ítélete megállapította, hogy ott túlnyomó többségben romák tanultak, és az iskola stigmatizált telepi elhelyezkedése alapján sem tartotta valószínűnek a kérelmező, hogy oda nagy számban járnának nem romák. A kérelmező kijelentette, hogy az eljárás tárgyát képezi, hogy a Sója Miklós Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskola megfelel-e az Ebktv. és az Nktv. feltételeinek, mivel ha nem, akkor ott jogellenesen különítik el a roma gyermekeket, és ezért a bepanaszolt önkormányzat és minisztériumok szintén felelősséggel tartoznak. A hatóság a Fővárosi Törvényszék ítéletének kézhezvétele után folytatta a felfüggesztett eljárást és az önkormányzatot nyilatkozattételre hívta fel. Az önkormányzat 2021. október 1-jén kelt válaszában hivatkozott a korábbi, hivatalbóli eljárásban csatolt iratokra. Előadta, hogy a kérelemmel érintett, TOP-6.7.1-16-NY1-2017- 00001 azonosítójú, Szociális városrehabilitáció Nyíregyháza szegregált területein elnevezésű pályázat megvalósításának kezdete 2018. január 1. napja volt. Ekkor a Huszár lakótelepen 294, a Keleti lakótelepen 121 önkormányzati bérlakás volt, érvényes lakásbérleti vagy lakáshasználati szerződéssel a Huszár lakótelepen 87 családban 285 fő, a Keleti lakótelepen 52 családban 204 fő élt. Huszártelepen 2021. szeptember 23-án továbbra is 294 önkormányzati bérlakás található, abból 270 lakott, ezekben 110 családnak van érvényes lakásbérleti vagy használati szerződése, míg a keleti lakótelepen 6 önkormányzati bérlakás van, négy családnak nincs érvényes szerződése, két lakás pedig üres. Azon családokban élők számáról, amelyeknek nincs érvényes szerződése, az önkormányzat úgy nyilatkozott, hogy nincsenek pontos adatai, mivel a lakók sokszor nem jelentik be a változásokat.

Hangsúlyozta az önkormányzat, hogy a Keleti lakótelepen 2013 óta folyamatosan csökkent az önkormányzati bérlakások száma, mivel a lakások bérbeadását ott a NYÍRVV leállította, a megüresedő lakásokat befalazták vagy elbontották, ennek következtében csökkent az ott élők száma is. Összességében ezért Nyíregyházán csökkent a szegregátumban lévő lakások száma, ennek következtében pedig nem növekedhetett az ott élők száma sem, hanem csökkent (a természetes mobilitást és népmozgást nem számítva). Előadta az önkormányzat, hogy az érvényes lakásbérleti szerződés megkötésének feltétele, hogy hátralékkal ne rendelkezzen az igénylő. Ha lejár a szerződés időtartama és nincs hátralék, vagy ha van is, de tetten érhető a fizetési hajlandóság, a szerződést meghosszabbítják. Ellenkező esetben jogerős bírósági végzés alapján megindítják a végrehajtást. A költözések tekintetében az önkormányzat kifejtette, hogy a városrehabilitációs projekt első ütemében, 2020-ban 15 család, a második ütemben, 2021. szeptember 23-ig 34 család költözött a Keleti lakótelepről a Huszár lakótelepre. A régi és az új lakcímek feltüntetésével az önkormányzat kimutatást csatolt azokról, akik a projekt keretében vagy annak tartama alatt a Keleti lakótelepről vagy a Huszár telepről, önkormányzati bérlakásból költöztek integrált lakókörnyezetbe, szintén önkormányzati bérlakásba. A kimutatás szerint a Keleti lakótelepről a projekt keretében 5 család, összesen 26 fő, a projekten kívül 15 család, összesen 46 fő; a Huszár telepről projekten kívül 3 család, összesen 6 fő költözött integrált lakókörnyezetbe. A Keleti lakótelepről történő, projekten kívüli költözéseknél 5 család együttköltözőként, a többiek bérlőként kerültek másik önkormányzati bérlakásba.

Az adatokat az önkormányzat akként összegezte, hogy a Keleti lakótelepen 2018-ban 121 önkormányzati lakás volt, ebből 20 üresen állt, a lakott 101 lakásban 103 család élt. 2021. szeptember 23-ig ebből 49 család (47,5 %) költözött a Huszártelepre, 20 család (19,4 %) pedig integrált lakókörnyezetben lévő lakásba. 34 család (35,6 %) maga oldotta meg a lakhatását, az önkormányzat szerint valószínűsíthetően integrált környezetben, ugyanis a Keleti és Huszártelepen kizárólag önkormányzati bérlakások vannak, ezért arról, ha valaki e szegregátumok területére költözik, az önkormányzat tudomást szerez. Mindebből az önkormányzat szerint az látható, hogy nem igaz, hogy tömegesen történt költözés egyik szegregátumból a másikba, a családok többsége integrált környezetbe költözött. Hivatkozott az önkormányzat arra, hogy az akcióterületen (melynek mind a Keleti lakótelep, mind pedig a Huszártelep a része volt) belüli költözésekre a pályázati felhívás lehetőséget adott, a felújított lakásokba csak a korábban is szegregátum területén élők kerülhettek. A lakások felújítása a lakáskörülmények javítása céljából történt, utóbbi pedig segíti a társadalmi integrációt. Az akcióterületen a lakások száma nem növekedett, hanem csökkent. A Keleti lakótelepről csak kifelé irányuló mobilitás van, ott már évek óta nem utalnak ki lakást, a Huszártelepen ki- és befelé is irányul mobilitás, a város minden területéről költöznek oda és költöznek is ki a családok. Arra vonatkozóan, hogy milyen intézkedéseket tett a szegregátum-jelleg csökkentése érdekében, az önkormányzat hivatkozott arra, hogy az infrastrukturális fejlesztések mellett, a „Közösen a kiútért” elnevezésű projektben olyan programelemeket valósít meg mint közösségfejlesztés; a társadalmi beilleszkedés érdekében szociális munkás szakemberek segítségnyújtása a lakosság számára; a foglalkoztathatóság növelése érdekében oktatási, önkéntes és munkaerő-piaci beilleszkedést segítő programok, pályaorientáció; a gyermekek hátrányainak leküzdése érdekében tehetséggondozás, gyermekfoglalkozások, táborok; a jobb egészségi állapot érdekében egészségügyi szűrések, orvosi tanácsadás, sportfoglalkozások; az erre vonatkozó lakossági igény esetén helyben történő ügyintézés biztosítása; a közbiztonság javítása érdekében képzési és szemléletformáló programok. Az alacsony iskolai végzettségi szint, ezáltal a foglalkoztathatóság javítása céljából az önkormányzat képzéseket indított (7-8. osztályos felzárkóztató, különféle szakmák), munkaerő-piaci szolgáltatásokat biztosít, foglalkoztatási mentorokat alkalmaz, a programban egyéni fejlesztési tervek készülnek, mindkét szegregátum területén az ügyfelek számára nyitva álló helyiséget működtet, ahol a családsegítők napi szinten nyújtanak segítséget. Említette tovább az önkormányzat, hogy önkormányzati feladatai (pl. támogatások nyújtása) ellátása, más szervezetekkel történő együttműködése révén is segíti a szegregátum-jelleg csökkenését. A Keleti lakótelepről a Huszártelepre költöző gyermekek óvodáztatásával, iskoláztatásával kapcsolatosan az önkormányzat egy 2021 augusztusában készült kimutatást csatolt.

Ebben feltüntette, hogy a költözéssel érintett 69 gyermek melyik köznevelési intézménybe járt/jár a költözés előtt és után (amennyiben ez az adott gyermek esetében releváns). Kiemelte, hogy óvoda, illetve iskolaváltással 15 gyermek volt érintett, iskolát 11 gyermek váltott. A gyermekek jelentős többsége nem váltott intézményt, ami annak is köszönhető volt, hogy a családsegítők részletes felvilágosítást adtak arról, hogy költözés esetén a gyermekek maradhatnak abban az óvodában/iskolában ahova addig jártak, arról, hogy melyik az új lakóhely szerinti körzetes iskola, illetve arról, hogy az önkormányzat helyi autóbusz közlekedési kedvezményt, valamint rendkívüli települési támogatást nyújt. Az eljárás alá vont nyilatkozatára a kérelmező 2021. október 15-én kelt válasziratában ismételten utalt az általa végzett felmérésre, melyből álláspontja szerint megállapítható, hogy a 2020/2021-es tanévben a huszártelepi egyházi iskola létszáma 13 fővel emelkedett. További átköltözések nyomán pedig további gyermekek kerültek a huszártelepi intézménybe, így 2019. december 15-től (az első 15 család átköltözésétől) 2021. szeptember 30-ig tudomása szerint a létszám itt 30 fővel emelkedett óvoda-, illetve iskolaváltás révén a korábbi kb. 90 főhöz képest. Ezért álláspontja szerint a rehabilitációs program során megvalósult az „iskolai szegregáció létszámnövelése”, amit a korábbi hivatalbóli eljárás során a hatóság nem vizsgált. A lakhatási szegregáció vonatkozásában a kérelmező kifejtette, hogy 2019-ben körülbelül 150-160 család élhetett a Huszár lakótelepen, ez a szám a teleprehabilitáció befejeztével a duplájára emelkedett. Álláspontja szerint ezt az önkormányzat is elismeri, amikor leírja, hogy a Keleti lakótelepről a családok 47,5 %-a a Huszártelepre költözött. Hangsúlyozta a kérelmező, hogy a költözések 2019 decemberében kezdődtek, amikor az első 15 család átköltözött és nem a projekt 2018-as indulásakor. A kérelmező szerint továbbá az Ungvár sétány 1. szám – amely „Chicago” néven ismert, és ahova az önkormányzat kimutatása alapján szintén történt költözés a Keleti lakótelepről – Nyíregyháza egyik szegregátuma, „annak is a 10-dik emelete”, „de a többi emeleteken is nagyon magas a romák aránya”.

Az iskolaváltással kapcsolatosan megemlítette még a kérelmező, hogy 2021. szeptember 30-tól a buszközlekedést is megváltoztatta az önkormányzat, ezért a Huszártelepről a körzetes, integrált iskolákba csak 2-3 átszállással lehet eljutni, emiatt sokszor elkésnek a tanulók. A helyi roma nemzetiségi önkormányzat elnökhelyettese – aki egyben a kérelmező szervezet elnöke – ezért a korábbi menetrend visszaállítását kérte 2021. október 13-án. Az önkormányzat a hatóság újabb kérdéseire és a kérelmező nyilatkozatára 2022. február 3-án kelt beadványában kifejtette, hogy a kérelemmel érintett projekt megvalósításának a támogatási szerződés szerinti befejezési dátuma 2021. december 21. volt, kérelmezték azonban a megvalósítás időszakának módosítását 2022. június 30-ra. Hangsúlyozta, hogy költöztetés sem a projekt keretében, sem azon kívül nem valósult meg. A projekt keretében felújított meglévő lakásokba névjegyzékről történtek a kiutalások, illetve sok esetben a jogcím nélküli, bérleti szerződés nélküli lakók elhelyezése történt, minden esetben saját elhatározás alapján valósult meg a költözés. A hatóság ez irányú kérdésére az önkormányzat azt a választ adta, hogy a Keleti lakótelepről költözés már nem várható. A két érintett szegregátumban élők aktuális számáról az önkormányzat úgy nyilatkozott, hogy eltérő adatok elérhetők, mást tartalmaznak a különböző tanulmányok, mást a lakcímnyilvántartás és más állapítható meg a bérleti szerződések alapján. Az érvényes lakásbérleti szerződések szerint 2021. szeptember 23-án a Huszár lakótelepen 270 lakásban laktak, ebből 110 család (440 fő) rendelkezett érvényes lakásbérleti/használati szerződéssel. Ugyanekkor a Kelti lakótelepen négy lakásban 23-an laktak. 2022. január 20-án a Huszár lakótelepen 106 családnak (424 fő) van érvényes szerződése, míg 163 családnak nincs. 2022 január 20-án a Keleti lakótelepen a létszám gyakorlatilag nulla azzal, hogy egy család, amely már átvette lakását a Huszár lakótelepen, a keleti lakótelepi bérleményt még nem adta vissza. Az önkormányzat hangsúlyozta, hogy a nyíregyházi szegregátumokban élők száma csökkenő tendenciát mutat, az ténylegesen nem emelkedett. Intézkedései nyomán a jogviszonyok átrendeződtek, mert a cél az volt, hogy a lehető legtöbben, jogszerű feltételek között, az életfeltételeket biztosító lakhatáshoz jussanak. A kérelemmel érintett projekt nyomán a legrosszabb körülmények között élőknek adtak lehetőséget az emberibb életre. Az Ungvár sétány 1. szám vonatkozásában az önkormányzat úgy nyilatkozott, hogy ott nem található azonosított szegregátum, az ott lakók nemzetiségére vonatkozóan nem áll rendelkezésre adat. A szegregátumok azonosítása a KSH 2011. évi népszámlálása alapján, a 314/2012. (XI. 8.) kormányrendeletben meghatározott definíció alapján történt. Az óvoda, iskolaváltással érintett gyermekek vonatkozásában az önkormányzat kifejtette, hogy a frissített adatok alapján a projekt keretében – integrált területen és a Huszártelepen – felújított lakásokba 123 gyermek költözött, 22 gyermek váltott köznevelési intézményt, a többiek maradtak korábbi óvodájukban-iskolájukban, ami az önkormányzat álláspontja szerint a folyamatos tájékoztatásnak, családsegítésnek is köszönhető. A Sója Miklós Görögkatolikus Óvoda és Általános iskola tanulói létszáma a fenntartó tájékoztatása alapján 2019-ben 104, 2021-ben 107, 2022. január 1-jén pedig 108 fő volt, amiből az önkormányzat azt a következtetést vonta le, hogy a tanulói létszám nem növekedett jelentősen. Kiemelte, hogy 16 gyermek jár a Huszártelepen kívülről az iskolába, köszönhetően az ott folyó magas szintű nevelésnek, oktatásnak. Az önkormányzat kifejtette, hogy a helyi autóbusz tanuló bérlet ára 2580 Ft/hó. Az 54/2011. (XII. 16.) számú önkormányzati rendelet szerint a szülő, illetve törvényes képviselő a lejárt bérletjegy ellenében rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult gyermek esetében a bérlet ellenértékének 50 %-át, halmozottan hátrányos helyzetű gyermek esetében a 80 %-át visszakapja. Ennek megfelelően minden Nyíregyházán élő, halmozottan hátrányos helyzetű gyermek bérletjegye 515 Ft-ba kerül a családjának. Ez az önkormányzat szerint előnyösebb, mint az iskolabusz, ami csak az iskola és az otthon között mozogna, hiszen a bérlettel bármely nyíregyházi buszjárat igénybe vehető, azzal el lehet jutni nemcsak az iskolába, hanem egyéb kulturális, kereskedelmi, sport stb. létesítményhez.

Észszerű keretek között az iskolabuszt nem lehetne a számos köznevelési intézményhez és egyéni igényhez igazítani, az „A” pontból „B” pontba közlekedne, ami az önkormányzat szerint éppen a szegregációt erősítené, szigorú menetrendet követve, minden programtól elzárná a gyermekeket. A körzetes iskolákba történő eljutásról az önkormányzat úgy nyilatkozott, hogy a kérelmező által hivatkozott 2-3 átszállás nem felel meg a valóságnak. Kifejtette, hogy a Huszártelep a város többi lakott részéhez viszonyítva központi elhelyezkedésű, közvetlenül a városközponthoz tartozó Nagykörút mentén fekszik, a kertvárosi övezetekhez, falusias részekhez, illetve bokortanyákhoz képest kedvezőbb a helyzete. A Huszártelepen élő gyermekek számára több körzetes óvodát, iskolát jelöltek ki az integrált oktatásban való részvétel biztosítása érdekében, ezek autóbusszal és gyalogosan is könnyen megközelíthetők átszállás nélkül, illetve egy esetben egy átszállással. Felvázolta az önkormányzat, hogy a Huszártelepen élők számára minden köznevelési intézménybe biztosított az eljutás 8.00 órára legfeljebb egy átszállással: átszállás nélkül 12, egy átszállással 7; a körzetes iskolák közül egy érhető el egy átszállással, a többi hat pedig átszállás nélkül. Részletezte azt is az önkormányzat, hogy milyen módosításokat eszközöltek 2021 augusztusa óta a menetrendben a Huszártelep jobb kiszolgálása érdekében. Az önkormányzat nyilatkozatára válaszul a kérelmező 2022. február 21-én kelt beadványában kijelentette, hogy a teleprehabilitáció előtt a Huszártelepen kb. 700 fő lakott, azt követően a létszám elérte az 1500-2000 főt, amit a kérelmező szerint az önkormányzat nyilatkozatában elismert. A projekt a kérelmező tudomása szerint 2021. december 31. napjával befejeződött, a Keleti lakótelepen már nem lakik senki, a lakótelephez nem tartozó részen lakik még 7-8 család. Kifejtette a kérelmező, hogy a teleprehabilitáció során „nem a két cigánytelepből kellett volna egy hatalmas cigánytelepet létrehozni”. A kérelmező előadta, hogy nem igaz, hogy a költözések saját elhatározás alapján történtek, mivel a kérelmező képviselője és más RNÖ képviselők előtt jelentették ki a NYÍRVV és a Gyermekjóléti Szolgálat alkalmazottai, hogy „amennyiben nem fogadják el a felkínált lakást, abban az esetben nézzenek-vegyenek saját ingatlant maguknak, ha nem tudják biztosítani a lakhatásukat a családok, abban az esetben gyermekkiemelést indítanak el”. Emiatt akkor panasszal éltek az RNÖ képviselők, azonban a NYÍRVV munkatársai az előzők elhangzását nem ismerték el. A panaszról jegyzőkönyv nem készült. Mindennek hatása volt azonban a kérelmező szerint, hogy minden érintett családdal „aláíratott” egy hozzájáruló nyilatkozatot a NYÍRVV. Az Ungvár sétány 1. szám alatti épületről a kérelmező leírta, hogy a 11. emeleten lakók 98 %-a, a 10. emeleten lakók 90 %-a roma, de az alsóbb emeleteken is 60 % a roma lakók aránya, így ez a szám az épület egésze vonatkozásában 80-85%. Ezért az épület álláspontja szerint szegregátumnak minősül. „Nem véletlen van az – írja a kérelmező – hogy a mai napig is biztonsági felügyelet, biztonsági cég vigyáz az épületre-lakókra”, emellett a helyiek „Csikágónak” nevezik a háztömböt.

Megismételte a kérelmező, hogy a Sója Miklós Görögkatolikus Óvoda és Iskola létszáma 30-40 fővel nőtt a teleprehabilitáció miatt. A Bem József és a Móra Ferenc Általános Iskolákból a közelség, illetve amiatt íratták át a szülők a gyermekeket, mert az utaztatást a régi, integrált iskolákba nem tudták vállalni. A körzetes iskolák elérhetőségével kapcsolatosan a kérelmező elnöke saját példájára hivatkozott, miszerint 6.55-kor indul a Bem József Általános Iskolába gyermekeivel a 95-ös jelzésű autóbusszal, amiről át kell szállnia a 17-es jelűre, ez álláspontja szerint két átszállást jelent. Az örökösföldi Móra Ferenc Általános Iskola esetében azonban még egy átszállás szükséges, a jósavárosi Arany János Általános Iskolától pedig kb. 1000 m-re áll meg a 12-es busz, ezért még kb. 15 percet gyalogolni kell. Utalt arra is a kérelmező, hogy hétvégén az eljutási idő a kórházhoz, illetve az orvosi ügyeletre kb. 2 óra, „de inkább, akinek nincsen személyautója, azok gyalogolnak”. A kérelmező kifejtette, hogy az iskolabusz indítását a városvezetés teljes mértékben elutasítja arra hivatkozással, hogy az a városnak kb. 50 millió forintjába kerülne, az autóbusz bérlet 70- 75 %-át pedig visszafizetik a szülőknek. A kérelmező szerint két-három gyermek esetében a bérlet árát a családok nem tudják megelőlegezni, a visszafizetéshez pedig kell egy hónap, ezért nem tudják megvenni a következő havi bérletet a családok. Az ellenőrök ezért gyakran leszállítják a buszról, megbüntetik az óvodás-iskolás gyermekeket. A kérelmező szerint félő, hogy emiatt a jelenleg integrált intézménybe járó gyermekek átkerülnek a telepi intézménybe. Utalt a kérelmező arra, hogy a lakók kérelmezték a buszközlekedés módosítását, azonban „a problémák azóta is fennállnak”. A kérelmező az eljárásban csatolta az Európai Bizottság Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság által az illetékes nemzeti hatóságnak írt levelet a kérelemmel érintett projekttel kapcsolatban. A levél szerint a projekt nagy része nem felel meg az Európai Parlament és a Tanács 1303/2013 EU számú rendeletének, a Deszegregációs Útmutatónak és a Terület- és Településfejlesztési Operatív Programnak. A hatóság a kérelmet érdemben megvizsgálta, és megállapította, hogy az nem megalapozott. Az Ajbt. 2. § (8) bekezdése szerint az alapvető jogok biztosa ellátja az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényben (a továbbiakban: Ebktv.) meghatározott feladatokat. Az Ajbt. 39/M. § (1) bekezdése szerint az alapvető jogok biztosa az Ebktv.-ben meghatározott feladatainak ellátása során közigazgatási hatósági eljárás keretében jár el. Tekintettel arra, hogy a kérelmező az Ebktv. szerinti eljárást kérte, az alapvető jogok biztosa az Ajbt. 39/M. § (2) bekezdése alapján az Ebktv. szerinti eljárást folytatta le. Az Ebktv. 13. § (1) bekezdése szerint az alapvető jogok biztosa (a továbbiakban: hatóság) közigazgatási hatósági eljárás keretében jár el az e törvényben meghatározott ügyekben. Az Ebktv. 14. § (1) bekezdésének a) pontja szerint a hatóság kérelem alapján, illetve az e törvényben meghatározott esetekben hivatalból vizsgálatot folytat annak megállapítására, hogy megsértették-e az egyenlő bánásmód követelményét, valamint kérelem alapján vizsgálatot folytat, hogy az arra kötelezett munkáltatók elfogadtak-e esélyegyenlőségi tervet, a vizsgálat alapján döntést hoz.

Az Ebktv. 4. § b) és c) és m) pontjai értelmében az egyenlő bánásmód követelményét a helyi és nemzetiségi önkormányzatok, ezek szervei, a hatósági jogkört gyakorló szervezetek, illetve a költségvetési szervek jogviszonyaik létesítése során, jogviszonyaikban, eljárásaik és intézkedéseik során (a továbbiakban együtt: jogviszony) kötelesek megtartani. Az Ebktv. 7. §-a értelmében: (1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti - különösen a III. fejezetben meghatározottak szerint - a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, a közvetett hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás, a jogellenes elkülönítés, a megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás. (2) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az olyan magatartás, intézkedés, feltétel, mulasztás, utasítás vagy gyakorlat (a továbbiakban együtt: rendelkezés) nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, 11 a) amely a hátrányt szenvedő fél alapvető jogát másik alapvető jog érvényesülése érdekében, elkerülhetetlen esetben korlátozza, feltéve, hogy a korlátozás a cél elérésére alkalmas és azzal arányos, b) amelynek az a) pont hatálya alá nem tartozó esetekben tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van. (3) A 8. § b)-e) pontja szerinti tulajdonságon alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés, valamint jogellenes elkülönítés esetében a (2) bekezdés nem alkalmazható. Az Ebktv. 8. § e), p) és q) pontja, illetve a 10. § (2) bekezdése alapján jogellenes elkülönítésnek minősül az a rendelkezés, amely vélt vagy valós nemzetiséghez való tartozás, társadalmi származás, illetve vagyoni helyzet alapján egyes személyeket vagy személyek csoportját a velük összehasonlítható helyzetben lévő személyektől vagy személyek csoportjától - anélkül, hogy azt törvény kifejezetten megengedné - elkülönít. Az Ebktv. 26. § (3) bekezdése szerint a lakáshoz jutási feltételek meghatározása nem irányulhat arra, hogy a 8. §-ban meghatározott tulajdonságok szerint egyes csoportok valamely településen, illetve településrészen mesterségesen, nem a csoport önkéntes elhatározása alapján elkülönüljenek. Az Ebktv. 18. § (3) bekezdése szerint, ha az egyenlő bánásmód követelményének megsértése vagy annak közvetlen veszélye olyan, a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonságon alapult, amely az egyes ember személyiségének lényegi vonása, és a jogsértés vagy annak közvetlen veszélye személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti, az (1) bekezdés szerinti szervezet a hatóság előtt eljárást indíthat. Az Ebktv. 3. § (1) bekezdés e) pontja szerint civil és érdek-képviseleti szervezet (többek közt): az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény szerinti civil szervezet, amelynek alapszabályában, illetve alapító okiratában a szervezet céljai között a védett tulajdonság pontos meghatározásával körülírt hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének, illetve társadalmi felzárkózásának elősegítése vagy a védett tulajdonság pontos meghatározásával körülírt emberi és állampolgári jogok védelme szerepel. Az Ebktv. 19. § szerint: (1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosultnak kell valószínűsítenie, hogy a) a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte vagy – közérdekű igényérvényesítés esetén – ennek közvetlen veszélye fenyeget, és b) a jogsérelmet szenvedő személy vagy csoport a jogsértéskor – ténylegesen vagy az eljárás alá vont személy feltételezése szerint – rendelkezett a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonsággal. (2)Az (1) bekezdésben foglaltak valószínűsítése esetén a másik félnek kell azt bizonyítania, hogy a) a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy b) az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 6. §-a szerint a bíróság határozata mindenkire kötelező. A hatóság megállapította, hogy az Ebktv. hatálya kiterjed a bepanaszoltakra, az önkormányzat a 4. § b), a minisztériumok a 4. § c), illetve m) pontjai alapján jogviszonyaik létesítése során, 12 jogviszonyaikban, eljárásaik és intézkedéseik során kötelesek megtartani az egyenlő bánásmód követelményét. A kérelmező alapszabálya alapján megállapítható volt az is, hogy a kérelmező az Ebktv. 8. § e), p) és q) pontjaiban foglalt védett tulajdonságokkal összefüggésben az Ebktv. 18. § (3) bekezdése szerint a hatóság előtt eljárás megindítására jogosult.

A kérelmező kérelmében az önkormányzat „Szociális városrehabilitáció Nyíregyháza szegregált területein” elnevezésű pályázati projektjének megvalósításával összefüggésben panaszolta, hogy a szegregátumként azonosított nyíregyházi Keleti lakótelepről a szintén szegregátumként azonosított Huszártelepre költöztek az alacsony társadalmi státuszú, kedvezőtlen vagyoni helyzetű, többségében roma emberek. Álláspontja szerint a Keleti lakótelep felszámolása nem járt együtt az ott lakók integrációjával, hanem szegregációjuk fennmaradását eredményezte, ezért a projekt az érintettek jogellenes elkülönítését valósította meg. A kérelmező és az önkormányzat nyilatkozatai, ideértve az önkormányzat által az EBH korábbi, hivatalbóli vizsgálata során szolgáltatott adatokat, a hatóság a következőket állapította meg. A 314/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: kormányrendelet) 2. § 8. pontja szerint „szegregált vagy szegregációval veszélyeztetett terület: szegregációs mutatóval lehatárolt olyan egybefüggő terület, amelyen az alacsony társadalmi státuszú családok koncentráltan élnek együtt vagy a társadalmi státuszcsökkenés jelei tapasztalhatók, ezért a területen közösségi beavatkozás szükséges; szegregált vagy szegregációval veszélyeztetett terület lehet egy önálló településrész, de részét képezheti egy vagy több településrésznek is”. A Nyíregyháza Megyei Jogú Város 2014. szeptember 1-jén készült, 2017-ben és 2019-ben felülvizsgált Integrált Településfejlesztési Stratégiájának 5.1 pontja szerint Nyíregyháza területén a 2011-es népszámlálási adatokon alapuló KSH szegregációs térkép három szegregált területet jelölt ki: 1. Bottyán J. u. - Huszár tér - vasút - Huszár tér - Orgona u. - belterületi határ (Huszártelep); 2. Orosi út - Gomba u. - Kállói út - Tűzér u. - Vértanuk útja - Tarcsai I. u. (Keleti lakótelep); 3. Polyákbokor. A kérelemben panaszolt, „Szociális városrehabilitáció Nyíregyháza szegregált területein” elnevezésű, TOP-6.7.1.-NY1-2017-00001 számú projekt akcióterülete az 1. és 2. szegregátumot, a Huszártelepet és a Keleti lakótelepet érintette. Tényként volt megállapítható, hogy a Huszártelep nagyobb (volt) a Keleti lakótelepnél, és már a vizsgált önkormányzati intézkedéseket megelőzően is jobb állapotban volt, jobb lakhatási körülményeket biztosított, mint a Keleti lakótelep. Az fel sem vetődött, hogy az érintett szegregátumokat az önkormányzat hozta volna létre valamely tevőleges intézkedésével, azok szegregátum-jellege, illetve annak kialakulása – amint arra a csatolt dokumentumok és a kérelem is utal – sok évtizedre (a múlt század második felére) nyúlik vissza. Azokat a 2001. évi népszámlálás is szegregátumként azonosította (ITS Megalapozó vizsgálat 2014. 161. oldal). Tekintettel a szegregátum definíciójára, valamint arra, hogy a kérelmező által a védett tulajdonságok tekintetében előadottakat az eljárás alá vont nem vitatta, megállapítható volt, hogy a szegregátumok területén alacsony társadalmi származású, kedvezőtlen vagyoni helyzetű emberek élnek. Az önkormányzat által benyújtott dokumentumok alapján az a kérelmezői állítás sem volt vitatható, hogy a szegregátumok területén élők döntő többsége a roma nemzetiséghez tartozik. A két érintett terület szegregált jellege a projekt megvalósításának kezdetén – 2018. január 1. napján – tehát adott volt. Ezért a hatóság azt vizsgálta, hogy a projekt megvalósítása, illetve az önkormányzat intézkedései milyen hatással volt a szegregáció mértékére. Erre elsősorban a szegregált terület kiterjedésének, az ott fennálló életkörülményeknek a változásából és az ilyen területen élő lakosság számából vont le a hatóság következtetést, tekintettel arra, hogy a projekt tényleges hatása a kormányrendeletben meghatározott szegregációs mutató alakulására (legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezők és munkajövedelemmel nem rendelkezők aránya az aktív korúakon (15-59 év) belül) ilyen rövid időszak alapján nem állapítható meg. A vizsgálat tárgyát tehát az önkormányzati intézkedések által előidézett mennyiségi és minőségi változások iránya képezte. Vagyis az, hogy az intézkedések összességében a szegregáció mértékének a növelése, vagy csökkentése irányába hatottak. A minőségi javulás gyakorlatilag nem volt vitatott, megállapítható volt, hogy az önkormányzati intézkedések a Huszártelepen az életkörülmények javulását eredményezték, a Keleti lakótelephez képest pedig ugyancsak jobb életkörülményeket biztosítottak. Nyilvánvaló, hogy az önkormányzat által a Huszártelepen eszközölt beruházások összességében a terület szegregátum-jellegének csökkentése irányába hatottak. Jelen eljárásban tehát a hatóságnak elsősorban a mennyiségi változások irányát kellett megvizsgálnia. A hatóság az önkormányzati intézkedéseknek nem csupán és nem önmagában a kérelmező által kiragadott elemét vizsgálta és minősítette (roma családok Keleti lakótelepről Huszártelepre költözése), hanem az önkormányzat intézkedéseit összességében értékelte. A kérelmező álláspontja szerint az önkormányzat jogsértő magatartása a projekttel összefüggésben lezajlott, a Keleti lakótelepről a Huszártelepre történt „tömeges” költözésekben ragadható meg, mely folyamat nem 2018-ban, a projekt megvalósításának kezdetekor, hanem csak 2019. decemberében kezdődött. Az önkormányzat által szolgáltatott adatok szerint az önkormányzati bérlakások száma 2018. január 1-jén a Huszár lakótelepen 294, a Keleti lakótelepen 121 volt, mindkét szegregátumban csak önkormányzati bérlakások voltak/vannak. A korábbi hatósági eljárásban az önkormányzat által EBH/HJF/146/12/2020. szám alatt csatolt 9/2020. (II. 6.) közgyűlési határozat melléklete szerint 2019. december 31-én a huszár lakótelepi 294 lakásból 61, a keleti lakótelepi 121 lakásból 26 volt üres. A projekt megvalósítási szakaszának végeztével, 2021 januárjában az ügyfelek által nem vitatottan a Keleti lakótelepen már nem volt lakott lakás, a Huszár lakótelepen továbbra is 294 lakás található, abból 270-ben laknak, 24 pedig üres. Ezekből az adatokból az a következtetés vonható le, hogy a szegregált területen fekvő korábbi összesen 415 önkormányzati bérlakásból 121 megszűnt, új lakások pedig nem létesültek, egy szegregátum felszámolásával a szegregált terület is csökkent. A lakott lakások száma is csökkent, 328-ról 270-re, tehát 58-cal lett kevesebb. Önmagukban ezen adatok is azt mutatják, hogy a szegregációval érintett terület nagysága, az ezen területen lévő lakások száma, és ezen belül a lakott lakások száma is csökkent. A két szegregátumban élő lakosság összlétszáma tekintetében kevéssé álltak rendelkezésre pontos adatok. Mind a kérelmező, mind pedig az önkormányzat hivatkozott arra, hogy a hivatalos adatoktól a ténylegesek eltérhetnek, tekintve, hogy az egyes lakásokban élők száma nem feltétlenül azonos azzal, amit a vagyonkezelő tudomására hoznak, hanem feltehetően nagyobb. A kérelmező szerint a kifogásolt teleprehabilitáció előtt a Huszártelep lakossága kb. 700 fő volt, ami a projekt révén kb. 1400-1500 főre duzzadt. Ezen adat forrásáról a kérelmező azonban nem nyilatkozott. Az érintett népességszámra vonatkozó adatok tekintetében az önkormányzat különböző forrásokra (pl. lakcímnyilvántartás, lakásbérleti szerződésekre vonatkozó nyilvántartások, különféle kutatások, népszámlálási adatok) hivatkozott, rámutatva, hogy ezek eltérő adatokat tartalmaznak, tehát a konkrét számok meghatározása nehézségekbe ütközik. Az önkormányzat adatközlése szerint érvényes lakásbérleti vagy lakáshasználati szerződés alapján 2018. január 1-jén a Huszár lakótelepen 285 fő, a Keleti lakótelepen 204 fő élt, 2022. január 20-án a Huszár 14 lakótelepen 424 fő lakott. Ezek az adatok azonban nem tartalmazták az érvényes szerződéssel nem rendelkezőket. A teleprehabilitáció előtti lakosságszámra vonatkozóan a „Közösen a kiútért” című projekthez 2018. júniusában készült – az önkormányzat által a korábbi eljárásban csatolt – tanulmány KSH adatokra hivatkozva a Huszártelep esetében 849, a Keleti lakótelep esetében 525 főt említ (16. oldal), a 2014. évi, ITS Megalapozó Vizsgálat a 221. oldalon ugyanakkor 843, illetve – az utcák szerinti lebontásban közölt adatokat összeadva – 285 főt ír. (Mindeközben utóbbi dokumentum másutt a Huszártelep vonatkozásában 2000 főről beszél). Az önkormányzat a korábbi eljárásban a Huszártelep lakosságszámáról úgy nyilatkozott, hogy mind a népszámlálási adatok, mind pedig a 2019. évvégi, „Helyi Vizual Register” szerinti adatok 850 fő körüli lakosságszámot mutattak. Az önkormányzat nyilatkozata szerint a 2021. novemberében frissített nyilvántartás alapján a Huszártelepen és a Keleti lakótelepen összesen 1177 fő rendelkezett lakcímmel, ebből több mint 100 fő a gyakorlatilag már üres Keleti lakótelepen. Ebből az adatból következtethetően a Huszártelep lakosságának száma a Keleti lakótelepről történt költözések után kb. 1100 fő. A fenti adatok nem támasztják alá a kérelmező azon állítását, hogy a Huszártelepen összesen 700 fő élt volna a sérelmezett projekt megvalósítása előtt, a vonatkozó dokumentumok ennél nagyobb számot tartalmaznak. Az eljárásban hivatkozott dokumentumok alapján a Keleti lakótelepen továbbá lényegesen kevesebb lakásban, lényegesen kevesebben laktak, mint a Huszártelepen, tehát nem tehető olyan megállapítás sem, miszerint a Keleti lakótelep felszámolásával, annak következtében a Huszártelep lakosságszáma megduplázódott volna. Az össznépesség méretének változására – az eljárásban megadott adatok alapján – leginkább a két szegregátumban élő családok számából vonható le következtetés. A kérelmező állítása szerint 2019-ben a Huszártelepen 150-160 család lakott, míg általa a NYÍRVV-től közérdekű adatigénylés során kapott tájékoztatás szerint 2020 októberében – és a kérelmező álláspontja szerint ez is „a Keleti lakótelepről történő tömeges átköltöztetések előtt” volt – 240. A Keleti lakótelep esetében ez a szám a kérelmező szerint 80-100 volt, a NYÍRVV tájékoztatása szerint viszont csak 61. A NYÍRVV tájékoztatása tartalmazta az érvényes szerződéssel rendelkező és nem rendelkező családokat is. A kérelmező által csatolt NYÍRVV-tájékoztatás és a kérelmező azon nyilatkozata alapján, hogy „tömeges” átköltözések 2020. októberét követően történtek, az volt megállapítható, hogy a Huszártelepen a sérelmezett költözések előtt kb. 240 család lakott az önkormányzat tudomásával, tehát úgy, hogy vagy aktuálisan rendelkezett érvényes szerződéssel, vagy úgy, hogy korábban rendelkezett érvényes szerződéssel, és annak megszűnése ellenére az önkormányzat tudtával továbbra is a lakásban lakott. A Keleti lakótelepen élő családok száma ugyanekkor mind a kérelmező, mint az önkormányzat álláspontja szerint kb. 100 volt (az önkormányzat 103 családról számolt be). A projekt befejezését követően – az önkormányzat által szolgáltatott adatok szerint – 270 lakásban összesen 269 család élt, közülük érvényes szerződéssel 106, szerződés nélkül 163. Ezen adatok alapján nagyságrendjét tekintve megállapítható volt, hogy míg az átköltöztetések előtt a két szegregátumban összesen mintegy 340 család lakott, a projekt befejezését követően ez a szám körülbelül 270-re csökkent. Tehát a projekt eredményeképpen a korábbihoz képest mintegy 70-nel kevesebb család, így kevesebb személy élt szegregátumban. Arról továbbá az önkormányzat nyilatkozott, hogy a Keleti lakótelepről a projekt megvalósítása során vagy egyébként a projekt tartama alatt elköltözött családok hova költöztek. A projekt keretében 49 család költözött a Huszár lakótelepre, felújított önkormányzati bérlakásba. Az önkormányzat kimutatása alapján 5 család (26 fő) került a projekt részeként felújított önkormányzati bérlakásba integrált környezetben. Ezt végső soron a kérelmező sem vitatta, bár hivatkozott további hat, a Huszártelepre átköltöző családra. További 15 család (46 fő) került az 15 önkormányzat kimutatása szerint a projekt időtartama alatt – három kivétellel 2020 és 2021 folyamán – önkormányzati bérlakásba, szintén szegregátumon kívül. Ezzel kapcsolatban a kérelmező vitatta, hogy az Ungvár sétány 1. szám alá költözöttek integrált lakókörnyezetbe kerültek volna, azonban egyrészt nem támasztotta alá, hogy az érintett cím szegregátumnak minősülne, másrészt a családok többsége egyébként sem ide költözött. A Keleti lakótelepről 34 család költözött a két szegregátumon kívüli, tehát feltehetően integrált környezetbe, de nem önkormányzati bérlakásba. A kérelmező továbbá maga is leírta, hogy történtek költözések saját tulajdonú ingatlanba is a Keleti lakótelepről. Fentiek alapján megállapítható tehát, hogy a Keleti lakótelep felszámolása kapcsán nagyságrendjét tekintve az ott élő családok kevesebb mint fele költözött a Huszártelepre. Emellett az is megállapítható, hogy több család (minimum 20) integrált környezetben kapott önkormányzati lakást. Mindebből a hatóság azt a következtetést vonta le, hogy a kérelmező által sérelmezett projekt, illetve az önkormányzati intézkedések a szegregált lakhatási körülmények által érintettek számát nem növelték, hanem csökkentették Nyíregyházán. A kérelmező is hivatkozott arra, hogy a Keleti lakótelepen az életkörülmények méltatlanok voltak, a Huszártelep az utóbbi évtizedben eszközölt önkormányzati beruházások nyomán jobb infrastrukturális feltételekkel bír, a lakások és az úthálózat vonatkozásában is, a Huszártelepen felújított lakások minőségi cserének minősülnek és a költözést az átköltözők is előrelépésként élték meg. A hatóság álláspontja szerint azáltal, hogy a Keleti lakótelepről a Huszártelepre költözött családok felújított bérlakásokhoz jutottak, létfeltételeik a korábbi lakótelephez képest javultak, összességében a felújítások csökkentették a Huszártelep szegregátum-jellegét is. Az önkormányzat továbbá az infrastrukturális fejlesztésekkel párhuzamosan megvalósít olyan programokat is különös tekintettel a „Közösen a kiútért” TOP.9.6.1-16-NY1-2017-0001 számú pályázatra, amelyek a szegregációt okozó folyamatok pozitív befolyásolására, a szegregátumban élők életfeltételeinek, így többek közt foglalkoztatási lehetőségeiknek javítására irányultak. Összességében ezért az önkormányzat intézkedései a projekttel összefüggésben a hatóság álláspontja szerint nem a szegregáció fenntartása, hanem annak felszámolása irányába tett lépésekként értékelendők. A hatóság hangsúlyozza, hogy eljárásában nem azt vizsgálta, hogy a sérelmezett projekt megfelelt-e az állami, illetve európai uniós támogatások esetében támasztott jogszabályi és egyéb feltételeknek, illetve az ezen források igénybevételéhez kapcsolódó kormányzati, önkormányzati dokumentumoknak, hanem azt, hogy az önkormányzat megvalósította-e az Ebktv. 10. § (2) bekezdése szerinti jogellenes elkülönítést, valamint megsértette-e az Ebktv. 26. § (3) kezdését. Az érintett szegregátumokat, amelyek területén alacsony társadalmi státuszú, kedvezőtlen vagyoni helyzetű és döntően a roma nemzetiséghez tartozó személyek éltek, illetve élnek, nem az önkormányzat hozta létre, a szegregátumok léte önmagában egy komplex folyamat eredménye, ahogy erre a kérelmező és az önkormányzat által hivatkozott dokumentumok is utalnak. Ezért az önkormányzat felelőssége annyiban volt vizsgálható, hogy intézkedései a szegregáció fennmaradását, illetve súlyosbodását eredményezték-e. A szegregátumok felszámolására vonatkozólag konkrét intézkedések a jogi szabályozásból nem állapíthatók meg, ezért olyan kötelezettség, amelynek előírására a kérelmező a hatóságot kérte – az önkormányzat a roma lakosság lakhatási szegregációját olyan deszegregációs terv kidolgozásával és megvalósításával szüntesse meg, amelynek keretében a Huszártelepen élő roma lakosok számára integrált körülmények között biztosít lakhatást – sem volt megállapítható. A Fővárosi Törvényszék a hatóság jogelődjének határozatát megsemmisítő – a korábbiakban már hivatkozott – ítéletében kifejtette, hogy a szegregátum jelleg megszüntetésének módja lehet a lakókörnyezet fejlesztése. Az önkormányzat éppen ezt tette, amikor a Huszártelepen bérlakásokat újított fel, illetve további fejlesztéseket eszközölt. Azáltal, hogy a Keleti lakótelepen rossz körülmények között élők részben integrált környezetbe, részben pedig – bár továbbra is szegregátum területén, de – jobb körülmények közé kerültek, a hatóság álláspontja szerint a szegregáció megszűnése, illetve csökkentése irányába történt elmozdulásként értékelhető. Utalni kell arra is, hogy a Törvényszék annak ellenére nem látta megalapozottnak a jogsértés (szegregáció) megállapítását, hogy a jogsértés megállapításának alapvető indoka abban az esetben is a lakók Keleti lakótelepről Huszártelepre történő költözése volt. A Törvényszék tehát azt, hogy az önkormányzati intézkedéseknek ilyen eleme is van, nem értékelte jogsértőnek. Azt is kifejtette a bíróság, hogy az önkormányzatnak egyéb, jogszabályból eredő kötelezettségének is meg kell felelnie, különös tekintettel az önkormányzati bérlakáshoz jutás önkormányzati rendeletben szabályozott feltételei tekintetében. Az önkormányzat jelen eljárásban is hivatkozott arra, hogy a Keleti lakótelepen és a Huszártelepen élők is az önkormányzat vonatkozó rendelete alapján (önkormányzati lakások bérletéről és lakbérének megállapításáról 4/2015. (II.20.) önkormányzati rendelet) a Huszártelepre költözést követően is másokkal azonos feltételekkel igényelhetnek önkormányzati (csere)bérlakást, továbbá bemutatta, hogy szegregátum területéről is utalt ki igénylőknek integrált környezetben lévő önkormányzati bérlakást a projekt időtartama alatt. Ez utóbbit a kérelmező sem vitatta. Nem állapítható meg tehát az, amit a kérelmező állít, hogy az önkormányzat a sérelmezett intézkedéssel ellehetetlenítette volna a Huszártelepen élők integrációját. A fentiek alapján a hatóság álláspontja szerint az önkormányzat nem alkalmazott jogellenes elkülönítést a kérelemben felsorolt védett tulajdonságok alapján, a lakhatási feltételeket nem határozta meg úgy, hogy azok a védett tulajdonságokkal rendelkezők elkülönülésére irányuljanak. A sérelmezett projekt által a már korábban is – nem az önkormányzat által okozottan – szegregált területen élő, a védett tulajdonságokkal rendelkező személyek egy részének integrált lakhatást kínált fel önkormányzati bérlakásban, más részüknek ugyancsak önkormányzati bérlakásban kínált lakhatást jobb körülmények között. Ezáltal a szegregáció mértéke, a szegregált területen élők száma nem nőtt, hanem csökkent, életkörülményeik javultak. Összességében megállapítható volt, hogy az önkormányzat az egyik szegregátumot teljes egészében felszámolta úgy, hogy intézkedéseinek eredményeképpen összességében mind a szegregációval érintett területek nagysága és az érintett lakások száma, mind az ott élő családok és személyek száma csökkent. A szegregátumokban élők egy részének integrált környezetben biztosított lakhatást, a fennmaradó szegregátum szegregátum-jellege pedig a fejlesztések eredményeképpen ugyancsak csökkent. Az önkormányzat intézkedései tehát összességében a szegregáció mértékének csökkentése irányába hatottak, ezért az önkormányzat ezen intézkedéseivel nem valósított meg szegregációt.Tekintettel arra, hogy a megállapított számadatok alapján a hatóság döntést tudott hozni, a költözések körülményeivel kapcsolatosan a tanúk meghallgatására nem volt szükség. A különféle források alapján rendelkezésre álló adatok összességében alkalmasak voltak arra, hogy a hatóság azok alapján – azok nagyságrendjét tekintve – megalapozott döntést hozzon. A kérelmező 2021. július 29-én benyújtott kérelem-kiegészítésében annak megállapítását is kérte, hogy a projekt révén a szegregátumban élő gyermekek oktatási szegregációja valósult meg, mivel a költözések következtében megnőtt azon roma gyermekek aránya, akik a Huszártelepen működő, „etnikailag homogénnek tekinthető” Sója Miklós Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskolában folytatták tanulmányaikat. Hivatkozott arra is a kérelmező, hogy az önkormányzat nem indított iskolabuszt és nem tájékoztatta megfelelően a szülőket.Mind a kérelmező, mind az önkormányzat által közölt adatok alapján történt át-, illetve beiratkozás a Huszártelepen működő egyházi intézménybe a költözések nyomán, ennek mértékében volt vita: az önkormányzat szerint ez 22, a kérelmező szerint 30-40 gyermeket érintett. Azonban a huszártelepi intézménynek nem az önkormányzat, hanem a Nyíregyházi Egyházmegye egyházi jogi személy a fenntartója, az oda történő felvételekről sem az önkormányzat dönt, így nem állapítható meg, hogy az ott folyó nevelés-oktatást az önkormányzat szervezné az Ebktv. 28. § (2) bekezdése értelmében. Amint azt a Kúria Pfv.20.241/2015/4. számú, a kérelmező által is hivatkozott ítélete tartalmazza, a Huszártelepen korábban működő – akkor még önkormányzati – iskolát még 2007-ben megszüntették és az érintett gyermekek számára más körzetes iskolák kijelölése történt. A körzetes iskolák az integrált oktatás elvének szem előtt tartásával a város különböző pontjain kerültek kijelölésre. Az iskolaépület 2011-ben történt egyházi használatba adásával, az iskolabusz szolgáltatás akkori megszüntetésével kapcsolatosan a Kúria megállapította, hogy az önkormányzatnak nincs kötelezettsége az iskolabusz üzemeltetésére, így a szolgáltatás megszüntetésével, az utazáshoz bérlettámogatás nyújtásával nem valósított meg az Ebktv. 10. § (2) bekezdése szerinti jogellenes elkülönítést. A Kúria álláspontja szerint az önkormányzat azért sem valósított meg jogellenes elkülönítést, mert a szóban forgó – ekkor már egyházi fenntartású – iskola vonatkozásában fenntartói jogokkal nem rendelkezett. Tekintettel tehát arra, hogy a Sója Miklós Görögkatolikus Óvoda és Iskolának sem az önkormányzat, sem pedig a két bepanaszolt minisztérium nem fenntartója, annak vizsgálata, hogy az intézményben folyó nevelés-oktatás megfelel-e az Ebktv. 28. § (2a) bekezdésében foglaltaknak, jelen ügyben nem volt releváns, erre figyelemmel az ezzel összefüggő kérelmezői bizonyítási indítványok teljesítésének szükségessége nem merült fel. Tényként állapítható meg, hogy a Keleti lakótelepről a Huszártelepre költöző gyermekek számára adott volt a lehetőség, hogy továbbra is az addigi integrált iskolájukba járjanak, illetve mind a beköltöző, mind a már egyébként is ott lakó gyermekek számára adott volt, illetve jelenleg is adott a lehetőség, hogy a város különböző pontjain elhelyezkedő integrált körzetes iskoláikba járjanak. Nem tehető az önkormányzat felelőssé azért, mert a szülők a fennálló lehetőségek ellenére úgy döntenek, hogy gyermekeiket a telepi iskolába járatják, ezt a Kúria fent hivatkozott ítélete is alátámasztja. A kérelmező hivatkozott arra, hogy az önkormányzat elmulasztotta iskolabusz indítását a Huszártelepről. Ezt a kérdést azonban a fent idézett kúriai ítélet már vizsgálta, és megállapította, hogy jogszabályi kötelezés hiányában az önkormányzat jogellenes elkülönítést nem valósít meg azzal, hogy ilyen szolgáltatást nem biztosít és bérletkedvezményt nyújt. A kérelmező hivatkozott továbbá a Huszártelep és a körzetes óvodák, iskolák távolságára, illetve arra, hogy elégtelen az önkormányzat által biztosított közösségi közlekedési szolgáltatás, valamint hogy hiába van lehetőség önkormányzati rendelet alapján az autóbuszbérlet összege jelentős részének – a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek esetében 90 %-ának – visszaigénylésére, ezzel az érintett családok több gyermek esetén nehezen tudnak élni. A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 13. § (1) bekezdésének 18. pontja alapján a helyi közösségi közlekedés biztosítása a helyi közügyek, valamint a helyben biztosítható közfeladatok körében ellátandó helyi önkormányzati feladatok körébe tartozik. A hatóság álláspontja szerint az egyébként is kedvezményes autóbusz tanulóbérlet megelőlegezésének szükségességéből úgy, hogy annak összege utólag jelentős részben visszaigényelhető, nem állapítható meg, hogy az önkormányzat ne segítené elő a közösségi közlekedés használatát a kedvezőtlen anyagi körülmények között élők számára. A buszjáratok vonatkozásában a kérelmező nem cáfolta az önkormányzat által előadottakat az intézmények elérhetőségéről és a Huszártelep jobb kiszolgálása érdekében tett módosításokról, miközben nem támasztotta alá azon saját állítását, hogy a körzetes iskolák csak 2-3 átszállással érhetők el. Hivatkozott a Nyíregyházi Bem József Általános Iskola meg nem nevezett telephelyének megközelíthetőségére, miszerint az reggelenként a 95-ös számú autóbusszal 6.55-kor indulva, a 17-es buszra átszállva érhető el (ez a kérelmező által állítottal ellentétben nem két, hanem egy átszállást jelent). A hatóság megvizsgálta a Nyíregyházi Bem József Általános Iskola különböző telephelyeinek elérhetőségét a Huszártelepről a google maps szolgáltatás segítségével, 7.30 órai érkezéssel. Ennek alapján a Kazinczy Ferenc Tagintézmény (Árok utca 17., felvételi körzetébe tartoznak a huszártelepi Dália utca egyes részei, Gyöngy köz, Gyöngy utca) egy járművel vagy egy átszállással 26-29 perc alatt, a Gárdonyi Géza Tagintézmény (Kórház utca 13., felvételi körzetébe tartozik a Huszár tér) egy járművel 29-33 perc alatt, az Epreskert utca 10. szám alatti telephely (felvételi körzetébe tartozik a Viola utca egy része) egy járművel vagy egy átszállással 28-34 perc alatt, a Herman Ottó Tagintézmény (Fő utca 60., nem körzetes iskola a Huszártelep vonatkozásában) egy átszállással, 49-56 perc alatt érhető el. A kérelmező által szintén hivatkozott Móra Ferenc Általános Iskola Fazekas János tér 8. szám alatti telephelye egy járművel 26-39 perc alatt, a Petőfi Sándor Tagintézmény (Alma utca 70.) egy járművel 27-31 perc alatt érhető el (nem körzetes iskola a Huszártelep vonatkozásában). A Nyíregyházi Arany János Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium kérelmező által hivatkozott jósavárosi telephelye (Ungvár sétány 22., Dália és Viola utca egy részének körzetes iskolája) egy járművel 38-40 perc alatt érhető el. Az útvonalak minden esetben tartalmaznak hosszabb-rövidebb gyaloglást is, azonban összességében a kérelmező által felhozottak alapján az nem állapítható meg, hogy a Huszártelepről ne lehetne észszerű időn belül eljutni a körzetes iskolákba. Mindezek alapján a hatóság álláspontja szerint nem állapítható meg, hogy a Huszártelepi gyermekek integrált iskolába történő eljutása az önkormányzat által biztosított helyi közösségi közlekedés igénybevételével ne lenne biztosított. Tekintettel arra, hogy a huszártelepi intézményt nem az önkormányzat tartja fenn, önmagában az iskola közelségének vonzereje miatti beiratkozásokért, az oda járó roma tanulók arányának esetleges növekedéséért az önkormányzat a hatóság álláspontja szerint nem tehető felelőssé. A kérelmező hivatkozott arra is, hogy az önkormányzat nem tájékoztatta megfelelően a szülőket arról, hogy a gyermekek maradhatnak abban az intézményben, ahova korábban jártak, illetve arról, hogy az új lakcím alapján melyik a körzetes intézmény. Erre vonatkozóan a kérelmező saját felmérésére hivatkozott, miszerint csak néhány gyermek esetében tudtak arról, hogy melyik a körzetes iskola. Ugyanakkor a kérelmező saját felmérése szerint is csak a költözéssel érintett gyermekek egy részét íratták a szülők a Sója Miklós Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskolába, a többi gyermek maradt a korábbi intézményben, vagy másik integrált intézménybe jár. Az önkormányzat továbbá az eljárásban hivatkozott arra, hogy a családsegítők miről tájékoztatták az érintetteket az óvodáztatással, iskoláztatással kapcsolatosan, amit a kérelmező érdemben nem vitatott. Tekintve, hogy a Nyíregyházi Család- és gyermekjóléti Szolgálatnak a Huszártelepen külön telephelye van (4400 Nyíregyháza, Huszár tér 2/A.), életszerűtlen a hatóság álláspontja szerint, hogy ne állt volna rendelkezésre ebben a kérdésben megfelelő segítség a szülők részére. Olyat pedig a kérelmező sem állított, hogy bárki, aki érdeklődött az önkormányzatnál és a családsegítőnél, ne kapott volna tájékoztatást az iskolaválasztással, illetve a körzetes iskolákkal kapcsolatban. A fentiek alapján nem volt megállapítható, hogy az önkormányzat jogellenes elkülönítést alkalmazott volna a kifogásolt projekttel összefüggésben. Tekintettel arra, hogy a kérelmező szerint a projekt megvalósítása révén valósult meg a jogsértés, ami azonban nem volt megállapítható, a panaszolt minisztériumok finanszírozási, ellenőrzési tevékenysége vonatkozásában sem merült fel az egyenlő bánásmód követelményének sérelme. Minderre tekintettel a hatóság a kérelmet mindhárom bepanaszolt vonatkozásában elutasította. A hatóság a határozatot az Ebktv. 13. § (1) bekezdésében és 14. § (1) bekezdésének a) pontjában biztosított hatáskörében eljárva hozta meg.