A Nyírvidék hetilap 1897. márciusában így ír a szabadságharc eszméiről:

Az 1848-diki eszmék, ahogy utat törtek maguknak e nevezetes napon a szivekből és lelkekből, ahol odáig öntudatlanul szunyadoztak — kiveszendőben vannak a mai magyar társadalomban. Itt is, ott is kopik le belőlük valami, előbb a fényességükből, aztán a lényegükből is, mind sűrűbben merülnek föl a közéletben és társas életben jelenségek, melyek azokkal a nagy eszmékkel homlokegyenest ellenkeznek sőt rideg megtagadásaik.
Egyenlőség helyett — osztályokra tagolt társadalom
Testvériség helyett — felekezeti szempontok érvényesülése a társadalomban és politikában.
Szabadság helyett — korlátok felállítása a szabadság megvalósulása ellen.
Vak, aki nem látja ezt a visszafejlődést. A kereskedő, iparos, gyáros, aki kivált a többi közül, kitüntetések után futkos, megnemesitteti magát s ebben találja föl munkás élete jutalmát. Sőt tudósok, honoráciorok is járják ezt az utat. Még pap is akad már közöltük. A régi nemesség mai ivadékai báróságra, grófságra vágynak; a szegényebbje pedig, aki ezt el nem érheti, nagyságosoltatja magát.
A „testvériség" eszméjének nagy hanyatlását a felekezeti szempontok domináló kiemelkedése mutatja. És, hogy a „szabadság" szeretete is tompul és pusztul a mai generáczióból, napról napra való bizonyságot tesz róla a közélet.
Megünnepeljük azért 1848. márczius 15-dikének évfordulóját; inkább divatból, szokásból azonban, mint lelkesedésből amaz eszmék iránt, amelyeknek e nap dátuma fogalmukat jelenti. Hasonlatosképen ama paphoz, aki vizet prédikál, de bort iszik.
Helyes dolog azért mégis, ha megünnepeljük. Legalább fönntartjuk emlékezetét azoknak a nagy időknek, amikor a „szabadság", „egyenlőség", „testvériség" eszmeinek munkáló és alkotó ereje volt közöttünk.