Avagy hogyan fejezzük ki magunkat plakáton?

Megvallom őszintén, a nemzeti konzultáció plakátjait illetően a Soros György támadásba lendüléséről szólótól vagyok leginkább zavarban. Egyszerűen nem értem. Azt megszokhattuk már, hogy a nemzeti konzultációk kérdései egyszerű wishful thinkingen alapuló alternatív valóságértelmezés alapján fogalmazódnak meg, körülbelül mint "gonosz-e Hamupipőke mostohája", vagy hogy "egyetért-e azzal, hogy keleten kel a Nap". A mostani kérdéseket illetően is - emelné-e, félti-e, stb. - szinte már a konformizmusig hozzászoktunk ahhoz, hogy valójában kérdésként megfogalmazott állításokról van szó.

A "Soros György újra támadásba lendül?" kérdéssel kapcsolatban azonban van egy kis szemantikai probléma. A többi kérdés könnyen beilleszthető ebbe a kormányzati hitvallási katekizmusba: egyszerű kérdés, felelet, hiszed-e, vallod-e. Emelné? - persze, hogy emelném; - félti? - persze, hogy féltem. Egyszerű, mint a faék, plakáterdők rengetege sugallja felém az egyértelmű kérdést és az elvárt választ.

De ezt a kérdést egészen egyszerűen nem értem. És mivel nem értem, megpróbálom lecsupaszítani és szemantikailag értelmezni és meghatározni a különböző jelentésváltozatokat - és kitalálni, mint egy rossz érettségi feladatban, hogy mire is gondolhatott a szerző...

Nyilván a szerző - egyéb "művei", azaz kommunikációjának és interakciójának kontextusa alapján - arra gondolhatott, hogy itt van ez a Soros György nevezetű fickó, aki újra (megint) támadásba lendül. Igen ám, de a magyar nyelvben bár nem afféle nyelvtani szabály, de az értelmezést (pláne írásban!) megkönnyítő "házi recept", hogy a hangsúlyos elem áll elől a mondatban. Ebben az esetben viszont, ha helyesek a szerző szándékait firtató értelmezésünk, a kérdés helyesen inkább így hangozna:

Újra támadásba lendül Soros György? 

De ha már a szerző szándékait keresve rendezzük át a szórendet, előkerülhet egy másik lehetőség is:

Soros György lendül újra támadásba?

Itt ugye a hangsúly ebben az esetben nem is a "támadáson" van, hanem Soros Györgyön. Illetve az ő támadásán - a sok között.  Ugyanis a mondat ebben az esetben azt sugallja, hogy vannak a támadások, amik különböző irányból érkeznek, de a szerző ingerküszöbét pont Soros György és az ő állítólagos támadása éri el. A többi támadás, legyen az akár éppoly fiktív vagy valós, nem.

A szöveg szemantikai korrekciójára ugyanakkor nemcsak a szórend rendberakása ad lehetőséget. Az eredeti szöveg ugyanis teljesen érthetővé és egyértelművé válik, ha kijelentő módba teszem; ez feltehetőleg, az előbb említett szempontok alapján még egybe is esik azzal, amit a szerző ki szeretett volna fejezni: nevezetesen hogy a Soros György nevű fickó - szerinte - már megint támadásba lendül. Ebben az esetben viszont a kérdőjel teljesen felesleges...

Persze értem én mégis azt a kérdőjelet. Plakátokon a konzultáció szurrogátumaiként valójában különböző tételmondatok vannak kérdésként megfogalmazva. Ebben az esetben azonban ez egy kicsit sutára sikeredett...

Viszont én jó állampolgárként, a bölcs kormányunk által nyitott csapásiránynak megfelelve javasolnék még egy plakátkérdést:

Zavarja, hogy nem tudja magát rendesen és érthetően  kifejezni a kormánya? 

A kérdéshez passzoló emojit mindenkinek a fantáziájára bízom.