Nyíregyházi Klímakör

Miben különbözik egy koncepció egy akció tervtől? A koncepció az elképzelések megfogalmazása, míg az akcióterv a koncepció megvalósítása. Az akcióterv konkrét cselekvési programot konkrét határidőkkel kell, hogy tartalmazzon. Miért fontos ennek hangsúlyozása?

Mert ennek az akciótervnek a legfőbb célja a szén-dioxid kibocsátás 40 %-os csökkentése 2030-ig úgy, hogy kétévente nyomon követési jelentés beküldése szükséges a Polgármesterek Klíma-és Energiaügyi Szövetségéhez.

Az akciótervnek rögzítenie kell továbbá a mérséklést (azaz a szén-dioxid-kibocsátás legalább 40 %-os csökkentését 2030-ig) és alkalmazkodást célzó kötelezettségvállalásait. 2030-ig rendelkezésre álló időkeret 10 év. Mire elegendő ez a 10 év? A kérdés megválaszolása előtt nézzük meg, hogy mi történt eddig, hol tartunk valójában!
Az akciótervnek az átfogó kiindulási kibocsátásleltáron kell alapulnia. Meg kell határozni a viszonyítási alapot. Ez az év a 2014. év kibocsátása a kulcsfontosságú tevékenységi ágazatokra azaz önkormányzati, szolgáltatási, lakossági és közlekedési ágazatokra.
Az akcióterv tartalmazza a 2014. évi bázis kibocsátásleltárt összevetve 2017-es köztes évvel.

Mindentől elvonatkoztatva ha bárki azt hallja, hogy 2014. bázisévhez viszonyítottan 40 %-os kibocsátást kell elérni 2030-ra, akkor azt várná, hogy a 2017-es köztesévben ezek a folyamatok már valamennyire érzékelhetővé válnak.

Az akcióterv ezzel szemben azt állapítja meg, hogy a 2014-es bázishoz képest az önkormányzati, lakossági, közvilágítási és közlekedési ágazatokra vonatkozó energiafelhasználás MWh-ban kifejezve 25,66 %-al, CO2 egyenértékben 17,54 %-al nőtt 2017-re. Ennek okát az akcióterv nem részletezi, csak megállapítja ezt.

Joggal tehető fel a kérdés, hogyan lesz ebből 2030-ra 40 %-os CO2 csökkenés, ha 3 év alatt nemhogy csökkent, hanem egyenesen 17,54 %-al nőtt a CO2 kibocsátás.

Az alábbi ábra Nyíregyháza villamosenergia felhasználását mutatja be a 2014. és 2017. év összehasonlításában. Ennek az ábrának az adatai alapján a város villamos energia felhasználása 2014-ben 433 757 MWh, 2017-ben 442 628 MWh volt. Ez csak 2,05 %-os növekedés!

2018-ra a növekedés a 2014-es bázishoz 7,8 %. A fogyasztás szerkezetét tekintve megállapítható, hogy a lakossági, kommunális, ipari, mezőgazdasági, közvilágítási és egyéb célú villamos energia felhasználás növekedett.

Egy adatot azonban kiemelnék a többi közül. A város közvilágításra fordított villamos energia felhasználása 2014 és 2018 között (2017-et kivéve) minden évben nőtt az előző évhez képest! A 2014. évi bázishoz képest 2018-ra 24,2 %-al nőtt a közvilágítás energiafelhasználása. Mindez egy olyan területen ahol az elmúlt években jelentős fejlesztésekre került sor, továbbá az önkormányzat szerepe ezen a területen egyedüli. Érdekes az, hogy az akcióterv nem kutatja ennek az okát.

A 15. ábra a gázfelhasználást mutatja. E szerint Nyíregyháza összes gázfogyasztása a 2014. évi 94.669 ezer m3-ről 84.336 ezer m3-re csökkent 2017-re a KSH adatai alapján.
Ha és amennyiben igazak az akcióterv 9. és 15. ábráiban közölt KSH adatok, akkor hogyan lehetséges az egész akcióterv kiindulási bázisát képező 2014. évi kibocsátásleltárhoz képest a 2017. év köztes évben a kibocsátás növekedése? Egyáltalán az akcióterv alapját képező számok mennyire helyesek?
Azzal, hogy Nyíregyháza csatlakozott a Polgármesterek Klíma-és Energiaügyi Szövetségéhez azt is vállalta, hogy klímavédelmi akciótervet készít.

Véleményünk szerint ha Nyíregyháza Város ehhez a szövetséghez való csatlakozását azzal a szándékkal tette, hogy valóban csökkenteni akarja a karbon kibocsátást, akkor ahhoz nem elegendő egy olyan akcióterv elfogadása, mely nevében az, valójában az elfogadásakor látszik, hogy alapjaiban nem tartalmaz olyan célokat és ehhez kapcsolódó köztelezettség vállalásokat, mely alkalmassá tenné erre.
Bármilyen koncepció, vagy akcióterv megalkotásakor a legfontosabb, hogy tisztában legyünk a kiindulási helyzettel, reális célok kerüljenek megfogalmazásra, legyen elkötelezettség a célok iránt, lépésről lépésre meg kell határozni a cselekvéseket és folyamatosan monitorozni a végrehajtást.

Nézzük meg, mit tartalmaz mindezekből az akcióterv!
A kiindulási 2014. évi kibocsátásleltár és az ahhoz értékelt 2017-es köztes év között jelentős energiafelhasználás növekedésre (26,66 %) és CO2 kibocsátás növekedésre (17,54 %) került sor, melynek okai nem tisztázottak. Feltételezhetően a két érték közötti különbözet a megnövekedett energiafogyasztás megújuló forrásból való termelésére utal. (de ez az én feltételezésem, és amennyiben ez helytálló az akcióterv hiányossága, hogy ezt nem tisztázza)
2030-ra az önkormányzat a CO2 kibocsátást 40 %-kal, az alábbiak szerint tervezi csökkenteni.

• önkormányzat 8 %
• szolgáltatás 5 %
• lakosság 26 %
• közlekedés 2 %

A kibocsátásleltár adatai szerint 2014-ben a város 230 984 tonna CO2-t bocsátott ki. Ebből a lakóépületek kibocsátása 190 728 tonna. A 40 %-os cél elérése érdekében a lakossági kibocsátást mint legfőbb elemet legalább 76 291 tonnával csökkenteni kell. Ehhez képest az akciótervben felsorolt számszerűsített intézkedések a lakossági megtakarítások vonalán 4 611 tonna CO2 csökkentést mutatnak.

A közvilágításra fordított energianövekedésre is visszautalva mennyire tekinthető reális célnak a 40 %-os csökkentés most kimondva 10 év alatt?
Amennyiben az elköteleződés megvan abba az irányba, hogy a 2030-as cél tartható legyen - ráadásul úgy, hogy 2050-re 80 %-os csökkentést fogalmaz meg az akcióterv - ezt komolyan kell venni.

Mi úgy gondoljuk, hogy 24. órában vagyunk és a klímaváltozás ellen minden lehetséges eszközzel valódi küzdelmet kell folytatni, mely a mindennapokban meg kell mutatkozzon. Ezért ez az akcióterv több kell, hogy legyen, mint egy kötelezően megalkotott, később fiók mélyén porosodó, 2 évente kínok kínjával értékelt dokumentum, mely azt próbálja magyarázni, hogy miért nem halad előre a program.
Mi úgy gondoljuk, hogy nem lehet tévúton a város akkor, amikor 2050-ra 80 %-os csökkentést irányoz elő. Ez évente a 2014. évi bázishoz képest több mint 2 %-os csökkenés! Ennek a megvalósulását évről évre, napról napra mérni kell. Ehhez egyértelmű kötelezettségvállalásokra lenne szükség és olyan cselekvési tervre, mely lépésről lépésre meghatározza a szükséges intézkedéseket, hozzárendeli a megfelelő szervezeti hátteret és olyan monitoringot alakít ki, hogy napi szinten is folyamatosan mutassa az előrehaladást.
Ez óriási feladat! Különösen úgy, hogy a megvalósításhoz szükséges források jelenleg nem dedikáltak erre a célra. De éppen ez jelentené a feladatot!

Egy új uniós tervezési ciklus elején vagyunk. A hírek szerint Magyarország soha nem látott forrásokhoz jut az Európai Uniótól. Az is tudott, hogy az EU-n belül a klímavédelem kiemelt prioritással bír. Az akcióterv első lépése talán éppen ezért az kellene hogy legyen, hogy az önkormányzat tisztában legyen társadalmi felelősségével - akár Polgármesterek Klíma-és Energiaügyi Szövetségén keresztül összefogásban a csatlakozott önkormányzatokkal - kezdjen egy olyan átfogó programalkotásra, mely lehetővé teszi a kibocsátások csökkentését.
Nem könnyű úgy egy akciótervet elkészíteni, hogy a végrehajtásához vagy lesznek források vagy nem. De mégis vannak olyan területek, ahol az önkormányzat saját erejére támaszkodva mindenkinek példát mutatva tudna elől járni. A 11. táblázat a szolgáltatások tekintetében is 5 % mérséklést irányoz elő. A szolgáltatások körébe jellemzően az önkormányzatok által közvetlenül, vagy a tulajdonolt gazdasági társaságokon keresztül nyújtott szolgáltatások értendők (pl. közvilágítás, távhő-szolgátatás) Ezen a területen illene az önkormányzatnak 2030-ig évenkénti lebontásban olyan cselekvési tervet megfogalmazni, mely alkalmas a kívánt célok elérésére. De már a kibocsátási leltár struktúrájában nincs is szolgáltatás feltüntetve. Akkor hogyan lehet ehhez majd viszonyítani? Csak ennél a példánál maradva az akciótervnek a szolgáltatás kibocsátási összegét le kellene tudni bontani konkrét tevékenységekre és vállalatokra, vagy intézményekre. Csak és kizárólag így lehet nyomon kísérni a megvalósítást. Ehhez létre kell hozni azt a struktúrát mely alkalmas ennek a feladatnak az elvégzésére.
Jelen véleményezésben felsoroltak arra próbálják a figyelmet felhívni, hogy egy olyan akcióterv, mely pusztán azért készül, mert a szövetséghez való csatlakozáskor azt az önkormányzat vállalta, nem elegendő. Sőt egyenesen elvesztegetett idő.
Fontos annak hangsúlyozása, ha ez az akcióterv jelen pillanatban csak arra döbbenti rá az önkormányzatot, hogy tisztában van azzal, hogy valójában mit is vállalt, az már előrehaladás. De ehhez kellő bölcsesség is szükséges annak felismerésére, hogy ez az akcióterv ebben a formájában nem alkalmas a kívánt célok eléréséhez.