A nyíregyházi Jósaváros lakónegyedben található Robinson-domb nagyjából 40-41 éve épült. Az akkor átadott Jósaváros panelrengetegét enyhítette ez a kis zöld.

Egy részén fák, egy részén fából épült várak voltak. A legnagyobb vár, amiről télen szánkózni is lehetett, nemrég megújult. Eredetileg vasúti talpfák és félbevágott farönkök voltak cölöpszerűen beásva a földbe és ezzel a szabolcsi földvár hangulatát is visszaadták az itt lakó gyerekek legnagyobb örömére.

Elérkezett 2019. nyara. A városvezetés úgy érezte, tenni kell valamit a dombbal. No, nem az egésszel, mert az pénzbe kerülne, elég a leglátványosabb részhez hozzányúlni. A talpfákból épített várhoz. Érett már egy felújítás, mert ezek elérték a 40 éves korukat és joggal remélte az egész lakóközösség, hogy hasonló szerkezetű favárat kapnak vissza. Nem így történt. A dombban sokan azt szerették, hogy ott sétálva, gyerekekkel rohangászva a természetben érezhették magukat. Lábuk alatt fű, a sétányokon kis kavicsok lapultak. A környező betondzsungel helyett itt egy kicsit maga lehet az ember, a fákon madarak, közhelyesen szólva egy zöld sziget Jósaváros szélén. Ennek a romantikus, idilli állapotnak lett vége pár napja. Ebbe a hangulatba szállt bele a városvezetés markolókkal, járdalapokkal és salakkal. Elveszett az, amiről a Robinson-domb szólt az elmúlt 40 évben. Ha a panelekben nem lenne elég kő és elég beton, idehoztak még két nagy teherautónyit.

Amellett, hogy ezt én nem tekintem végleges állapotnak, a sebtében felépített kővár rengeteg veszélyt tartogat. A gyors és látványos eredmény miatt a falakat fémhálós ketrecbe zárt kövekkel építették meg (Gabion). Ezeket dróttal rögzítették egymáshoz, ami arra lett csak alkalmas, hogy a gyerekek ne tudjanak rámászni anélkül, hogy megsértenék magukat a kiálló drótokkal. A képek lentebb magukért beszélnek, nem is szeretnék megjegyzést fűzni hozzájuk. De talán annyit mégis, hogy ilyet csak az építtet, aki fényévekre él a lakosok igényeitől.